Nyárból a télbe, avagy utazás a "Hosszú fehér felhő földjére" - Journey from summer to the

Volt egyszer egy blog....ami kicsit szünetelt, mert készültem egy jelentős eseményre, ami lényegesen megváltoztatta a mindennappokat. Érdekes módon a kezdetekről írtam akkor is. Most ugornunk kell egy nagyot, egy lezáráshoz és egy másik kezdethez, ehhez némi magyarázattal szeretnék itt és most előállni. Véget ért egy mindenféle téren sikeresnek mondható időszak az Egyesült Királyságban, amelyet remélhetőleg még sikeresebb pár év fog követni, a Föld egy másik, távoli pontján, Új-Zélandon (Az ország neve a bennszülött maorik nyelvén Aotearoa, melyet A hosszú fehér felhő földjének fordítanak).

Once upon a time there was a blog written by me...It had a short break due to a significant event in my life which has completely changed my everydays. Last time I showed you how I started a new life in the UK and now, surprisingly, I am writing about an end and an other beginning again. I am going to explain you as I owe you some details. I had an enjoyable and successful time in the UK but it came to the end three weeks ago. Hopefully, I will be able to enhance my performance and will have an even more efficient 3 year period in a distant country of the Earth, New Zealand. The Māori name for NZ, Aotearoa, means ‘land of the long white cloud’.

A kérdés: Mi a jó eget keresek én Új-Zélandon?

Mindig is nagy vágyam volt, hogy egyszer, mikor már kellően felkészültem, szerezzek egy PhD(doktori) fokozatot. Ezt mindenképpen egy külföldi egyetemen terveztem, mert belelátva a munkaerőpiac rejtélyes és trükkös világába, a szakterületemen óriási előnyökhöz juttathat. Sokat tanulhatok tapasztalt és széles látáskörű szakemberektől amellett, hogy az időmmel saját magamnak kell gazdálkodnom(okosan).

Éppenhogy beilleszkedtem a bristol-i munkahelyemre, 2015 tavaszán kaptam egy felhívást egy régebbi, de annál értékesebb ismeretségnek (Dr. Kereszturi Gábor) köszönhetően, hogy a lehetőség, amire vártam, készültem, amiért Nagy-Britanniába költöztem, felbukkant a láthatáron, vagyis inkább az mögött, 18789 km-re légvonalban, a déli féltekén. Az út hosszúnak ígérkezett, így nem volt más hátra, mint előre, egyszerűen élni kellett vele. Megpályáztam tehát az új-zélandi Massey University által nyitott 3 évre szóló doktori ösztöndíjat. A kutatási téma még csak körvonalazva a földrajzi információs rendszerek, a távérzékelés, képfeldolgozás és elemzés, talajtani vizsgálatok alkalmazását öleli fel elsősorban, nyilván sokkal több mindent, de erről majd később.

Képességeimet, végzettségeimet és szakmai hátteremet szerencsére alkalmasnak találták, így kezdődhetett egy rögös, ugyanakkor izgalmas félév, sok-sok papírmunkával, vízumintézéssel, költözéssel (kétszer), szervezéssel, szomorúsággal és vidámsággal. Egyszercsak eljött az indulás napja...

Lelki fröccs: Ha az ember egy ilyen jellegű döntést hoz, abban a pillantban nem is tudja igazán mire vállalkozik, nem tudja, hogy milyen nehézségekkel néz majd szembe. Én most már tudom. Egy ekkora váltás addig nem is sejtett folyamatokat von maga után és személyiségünk rejtett oldalait forgatja a felszínre. Jobban megismertem magam, erősödtem (a körülöttem lévők is) és még csak az út legeslegelején járok...már érdemes volt. A "javaslom mindenkinek", nem biztos, hogy meg állná a helyét, de ha hasonló beállítottságú vagy, ne tétovázz, VÁGJ BELE!

The sensible question: What the hell am I doing in New Zealand?

I have been always dreaming about doing a PhD in English somewhere abroad. Having spent some time in the GIS sector I have realized how important is a PhD in my field and what competitive advantages would be conferred by learning from highly qualified and open-minded professionals. However, I am aware that the self and time control are placed in my hands which are

huge responsibilties.

I bearly integrated in to my new position in Bristol in the spring 2015, when an opening PhD position was drawn to my attention by one of my respected friends from the University of Miskolc (Dr. Gabor Kereszturi). The opportunity had found me and I felt it was a once in a life moment which was located only 18789 km from my office. I started preparing my documents and applied for the 3 year scholarship offered by the Massey University in New Zealand. The topic has not been 100% fixed yet but it involves GIS, remote sensing, hyperspectral image analysis and data processing, soil science, and lots of other disciplines what you can imagine. I am going to be more accurate a few weeks later.

Luckily, my skills and professional background made me suitable for the position. Thus, a long and rugged but exciting half year had begun with a huge amount of paperwork, visa issues, relocations (twice). Obviously, I can not forget about the sad and happy moments during this time. Then, suddenly the day of the departure came...

Soulgame: When you make a life changing decision like this, you are not completley prepared what is going to happen, what obstacles you are going to face with. Now, I know them. Such a big change triggers off never known processes and digs out the hidden sides of our personality. I would say that I know myself a little bit better and got stronger (the people close to me as well)...it has already been worth doing it. I would not recommend this to everyone. If you feel you are similar to me, do not hesitate, JUST DO IT!

Az utazás

Rövidnek semmiképpen nem mondanám, inkább iszonyatosan, vagy még inkább elképzelhetetlenül hosszúnak. Otthoni idő szerint augusztus 30-án, vasárnap délután fél négykor indult a gépem Budapestről az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városába, Dubajba. Hosszú, 9 órás várakozás után a Föld jelenlegi legnagyobb utasszállítója (Airbus A380) repített tovább onnan Ausztráliába, Sydney-be.

Ez a gép tényleg hatalmas és viszonylag kényelmes. Ízletes ételeket szolgál fel a munkáját rendkívűl magas szinten űző személyzet, így a 12-13 óra szinte észrevétlenül elrepül (ez persze csak vicc). Én minden percét élveztem, hiszen ez volt életem első interkontinentális repülése. Lapozgatva az LCD kijelzőn lévő opciók között rábukkanam egy külső kamera képére, melyen keresztül úgy láthattam a gépet, mint egy video jatékban. Már valahol jócskán az Indiai-óceán felett repültünk, amikor megnéztem az adatokat: külső léghőmérséklet -45 °C, magasság kb. 10000 méter, sebesség közel 900 km/h. Ülni egy hatalmas konzervdobozban, a világ felett, az érzés leírhatatlan :)

Sydneyből egy jelentősen kisebb géppel, pár óra várakozás után indultam tovább az északi szigeten elhelyezkedő Wellingtonba, Új-Zéland fővárosába, ahol kedves itteni ismerőseim Gábor és kedvese, Gigi, a reptéren vártak. Autóval a végső állomásra, Palmerston North-ba utaztunk, ahol az egyetem is található.

Magyarországi idő szerint szeptember 1-jén, kedden reggel 8-órakor ért véget az összesen 40 órás kaland, ami a helyi idő szerint délután 6 órának felelt meg. A "Vissza a jövőbe" filmcím kezd értelmet nyerni...

The journey

You will be strongly surprised how long is the way to New Zealand from Europe. You can check the map and estimate the numbers, but trust me, it is way longer when you are on your way :) My plane took off on 30th of August (Sunday) at 3:30pm from Budapest to Dubai, the most populous city of the United Arab Emirates. After a fairly long, 9 hour layover I flew on the board of the largest passenger airliner of the Earth (Airbus A380) to Sydney, Australia. This is quite a huge machine. The service is definietly one of the best ones. The crew served deliciuos meals and desserts, so the 12-13 hour flight is also flying away...No, this is not true.. :) However, I enjoyed every single moment of this experience as this has been my first intercontinental flight. Watching the channels on the LCD screen I turned on a camera showing the airplane in real time from outside, like a video game. The plane was somewhere over the Indian Ocean when I checked the data on the screen: Outside air temperature: -45 °C, altitude: about 10000 metres, speed: around 900 km/h. Sitting in a piece of metal, or a tuna can above the world is unbelievable feeling. Loved it.

After a couple of hours I left Sydney with a little, tiny airplane (compared to the Airbus A380) and arrived in the capital of New Zealand, Wellington where Gabor and his Darling, Gigi were waiting for me. In two hours we arrived in Palmerston North by car, thus the 40 hour journey ended on Tuesday at 6pm in NZ time and in Tuesday morning within the time zone in Hungary. The "Back to the Future" film title started making sense...

Nagyszerű élmény volt, remélem sok hasonlóban lesz részem, ami azt fogja jelenteni, hogy a munkám megfelelően végzem. A küzdelem még csak most kezdődik, de nagyon várom és tisztelettel állok majd az akadályok elébe. Az otthoniaknak köszönöm az eddigi támogatást az ittenieknek pedig a lehetőséget és a sok segítséget.

Megérkezésem után az egyetemi beíratkozás, papírmunka és egyéb ügyintézések következtek, ami nem túl izgalmas, de a jaték része. Mindemellett jutott idő ismerkedésre is, hiszen itt már egy meglévő társaság fogadott, ami sokat jelentett. Szeptember 7-én, hétfőn hivatalosan is elkezdődik a munka.

Azthiszem bőven lesz miről írni a következő időszakban, Új-Zéland sok csodát tartogat...

That has been a fantastic experience and hopefully I will have lots of similar ones as it will mean that I am doing my best in my new position. The real fight has just begun, but I am so motivated and looking forward working on my project. Grabbing the moment, I would like to say thank you for the support I have received from my loved ones at home and for the opportunity for the people here.

During the last week I tried to sort out all the paperwork and registrations regarding to my arrival. Not so exciting but it is part of the game. Besides these I was introduced to the existing group of friends which was great and made me feel much better. Officially my job is going to start on Monday...

As I see, I am going to have a lots of things to write about in the next couple of months, years, as I need to rediscover New Zealand for myself..